In barangolás a nagyvilágban havi összesítés Top Ten Tuesday zárás

Barangolás a nagyvilágban | Top 5 utazásom 2018-ban



Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és idetévedő látogatónak! Remélem ez az évetek még jobb lesz, mint az előző. 

Hogy miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát.
 
El se hiszem még, hogy már 2019-et írunk, de túllépve megszokott kezdeti döbbenetemen, az új év egyúttal azt is jelenti, hogy itt az ideje a szokásos évösszegzős posztoknak, amiket imádok csinálni. Ez idáig egy >Top 5 csalódásos< bejegyzést tettem közzé, most pedig érkezzen is a sorban a második poszt, ami egyúttal egy újítás is az elmúlt évekhez képest. Említettem már többször is, hogy az olvasás mellett sok más szenvedélyem is van és az egyik legnagyobb az utazás, így szeretném veletek megosztani pár szóban a legemlékezetesebb útjaimat 2018-ban - és mivel a fényképezés is a hobbim, így igyekszem a képekkel átadni a hangulatát az élményeimnek, hogy együtt élhessük őket át pár perc erejéig.


Róma | Olaszország


Szívem csücske Olaszország, de valahogy Róma eddig még mindig kimaradt. Talán, mert minden ismerősöm aki járt már ott, azt mondta, hogy csalódás volt, így mindig inkább átszerveztem a programot és máshova mentem. Idén viszont elhatároztam, hogy most már "csakazértis" megnézem én magamnak az örök várost és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Maga a város is mesés szerintem, minden utcasarkon belebotlasz valami újdonságba és szimplán csak élmény elveszni a városban, - bár az tény, hogy a tipikus olasz életérzés nem jön át, annyi turista van - de ami még emlékezetesebbé tette számomra ezt a hosszú hétvégét, az az a tény, hogy itt voltam húgommal először külföldön csak kettesben. És bármikor szívesen visszamennék még pár hosszú hétvégére. Na jó, ez nem igaz. Nyáron a közelébe se mennék a városnak, el se tudom képzelni azt a turistamennyiséget, ami ott lehet, abból kiindulva, hogy mi volt novemberben.

Falkert | Ausztria


Imádom a hegyeket, én az a lány vagyok, aki ha választhat akkor inkább a hegyekbe megy, mint a tengerpartra. Évek óta járok síelni egy megszokott jó nagy bagázzsal, de szerintem még sose találkoztam ilyen mennyiségű hóval, mint itt. Én pedig, aki gyermeki lelkesedéssel imádja a havat, úgy éreztem magam, mint a mennyországban. Persze az osztrákokra jellemző módon minden út járható volt, de ahol nem takarították le, ott magasabb hófal tornyosult, mint én. Igen, feltétlen ki kellett próbálnom, hogy milyen nekifutásból beleugrani egy ilyen falba. Megsúgom: kemény. A házakat szó szerint ki kellett ásni, de volt, hogy még a tető se látszott ki, vagyis első körben meg kellett keresni, hogy hol is van a ház. És úgy érzem visszaadhatatlan az érzés, mikor egy ilyen téli csodaországban, a hegy tetején kiülsz egy hüttében egy forralt borral és csak elveszel a hegyvonulatok panorámájában.

Stockholm | Svédország


Nem először voltam Stockholmban, de mindig egy élmény számomra. Lassan több mint 5 éve, hogy kint lakik barátnőm és évente legalább egyszer meglátogatom, de képtelen vagyok megunni. Imádom azt a rengeteg vizet, ami körülvesz mindent, a hidakat, a rengeteg kis szigetet, ami alkotja magát a várost. Az óvárosért meg odáig vagyok a sok kis macskaköves utcával és az élénk színekkel. (Bár néha még mindig meglepődök mennyire minimalista az építészeti stílusuk.) Jaj és a metró, imádok ott metrózni. Plusz az egészen elképesztő milyen fényigényük van a svédeknek - néha olyan érzésem van, hogy kissé hasonlítanak a hüllőkre ilyen szinten - amint kisüt egy kicsit is a nap, azonnal tömegesen vonulnak kiülni a napra. Lépcsőkre, teraszokra, az utcakőre, mindegy. Mindig érdekesnek találom megfigyelni őket.

Cornwall | Anglia


Említettem már, hogy Bristolban laktam két hónapot a nyáron és mikor tehettem (értsd: mindegy egyes alkalommal, mikor nem dolgoztam) a környéket jártam. Bár azért a környék szó is relatív, mert nem éppen közel van Bristolhoz Cornwall, de többször is visszamentem, mert rögtön beleszerettem ebbe a vidékbe. Angliában jobban szeretem a vidéki kis városokat, mint a nagy településeket (a minden fantáziát nélkülöző egyforma házakkal és kopár betontengerével) és egészen odáig vagyok a nagy, kietlen tájaiért, a legelésző birkanyájakkal tarkított zöld dombokkal (de komolyan, ilyen zöld sosincs itthon), amiken megcsillannak az apró tavak, valamint a fák közül előbukkanó random kúriáival, a magas sziklás partokkal, a pillanatok alatt változó időjárásával. Szóval van egy fajta életérzése, amit nagyon könnyen átélek. Külön kiemelném Tintagelt, Arthur király várával, meg az Eden Projectet a mesterséges biomjaival.

Sikonda/Pécs | Belföld


Családi nyaralás volt és már pusztán ezért a tényért is abszolút emlékezetes a számomra. Őszintén, előtte még csak nem hallottam Komló-Sikonda létezéséről, de nagyon kellemes meglepetés volt a számomra, ha valaki - úgy mint én - szeret a természetközelben pihenni, akkor tökéletes választás. Rengeteg túraútvonal van a környéken, közel van Orfű és új felfedezés volt nekem Feked is. (Utolsó kép.) Pár utcából álló kis falu, de gyönyörűen rendben tartott sváb házak és borospincék szegélyezik az utakat, mindenképp érdemes megnézni. Ráadásul nagyon közel van Pécs is, így be is lehet menni a városba, ha hiányzik egy kicsit a "nagyvárosi" élet. (Bár elég nagy túlzás részemről nagyvárosnak hívni Pécset). Nem tudom, engem valahogy sose tudott igazán megragadni Pécs, pedig már többször is jártom ott. Talán a legjobb élményem még mindig akkor volt, mikor az egyik helyi barátom tartott körbevezetést, így más oldaláról is láttam a várost, nem csak turistaszemmel, de még így se nagyon tudtam ráhangolódni a városra.

Ha tetszett a beszámoló és szeretnél több képet is látni, akkor less be az >instámra<


Meséljetek, számotokra mi volt a legemlékezetesebb hely, ahol jártatok tavaly?

*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában.* 





>

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése