Úgy érzem először is már maga a cím kiált egy kis magyarázatért. Elvégre ki az, aki úgy olvas el egy könyvet, hogy azt hiszi utálni fogja? *nagyban jelentkezik* Nem sűrűn, de van hogy olyan hangulatban vagyok - előjön a mazochista énem - hogy nekiülök egy könyvnek, amiről úgy gondolom nem fog tetszeni, csak azért, hogy utána barátnőimmel ízekre szedjük. Máskor meg a kísérletezgetéseim közben fogok bele úgy egy új zsánerbe vagy műfajba, hogy messze nem vagyok benne biztos, hogy elnyeri majd a tetszésem. Szóval hiába olvasok már jó régóta és hiába alakult már ki bennem egy kép, ami alapján meg tudom ítélni a legtöbb könyvről, hogy tetszeni fog-e vagy sem, ha nem hallgatok rá - meg ez csak akkor igaz, ha a már ismert zsánert olvasom. És persze még így is becsúsznak meglepetések.
Tisza Kata - A legjobb hely a városban te vagy
Erős fenntartásokkal álltam neki ennek a verseskötetnek, pont azért, mert verseskötet. Tudniillik, nem vagyok egy versolvasó típus. Időnként belefutok, egy-egy versbe, ami megérint bennem valamit, amivel összhangba tudok kerülni és aztán még akár napok múlva is eszembe jutni, de többnyire csak elolvasom őket, majd megvonom a vállam és megyek tovább. De akkor minek olvastam el? - kérdezhetnétek. Fránya:) >Virág< miatt, aki annyit áradozott már róla, hogy végül a kíváncsiságom győzött. Na meg mindig hirdetem, hogy szeretek kilépni a komfort zónámból, akkor meg pont ezt ne olvasnám el. Mikor saját magad alatt vágod azt a bizonyos fát, hm?
És tetszett. Nem mondom, hogy minden verset, vagy minden leírt gondolatot teljesen sikerült magamévá tennem, de sikerült átadnia valami olyan elemi erejű gondolatfonalat, megannyi érzelemmel túlfűtve, ami emlékezetessé tette ezt az olvasási élményt. A későbbiekben már bátrabban fogok Tisza Katának köszönhetően verseskötetekhez nyúlni, akár a saját műveiről legyen szó, akár más költőkéről. Részletesebb - jóval hosszabb - és sokkal kreatívabb beszámolót a könyvről >itt< olvashattok a felbujtónál, Virágnál. Persze azért attól még nem kell egyelőre tartani, hogy a versek lennének a fő irányvonalai az olvasmányaimnak.
C. S. Pacat - Captive Prince sorozat
Nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatra, mert elég nagy visszhangja volt LMBTQ berkeken belül és sokan támadták az írót többek között a rabszolgasághoz fűződő feltételezett hozzáállása miatt. Én meg nem tudtam elképzelni mi lehet a könyvben, ami ennyire megosztja az embereket. Szóval, mi mást is tennék, mint megnézem magamnak?
Olvasás után meg meg kellett állapítanom, hogy néhány ember kissé túlérzékeny az én nézeteim szerint. Mert azok, akik például azt hozták fel, hogy nem túl egészséges a kapcsolat a főszereplők között és ezért nem szerették, akkor azt mondom ez fair és korrekt pont. Elfogadom. De pont a rabszolgaságot felhozni és egyenesen odáig menni, hogy az íróról állítani, hogy nem ítéli azt el? Ugyan, kérlek. Persze mindenkinek vannak olyan témák, amikre sokkal érzékenyebben reagál a saját élettapasztalatai miatt, de azt sose értettem, hogy ha az író kitalál egy világot, aminek megalkotja a szabályait és rendszereit, és ezekhez tartja magát végig, akkor mint olvasó, miért ítélkezem a kitalált világ - és az író - fölött a való világ nézetei és normái szerint. Mármint a kettőnek mi köze egymáshoz? Persze, hogy elítélem a rabszolgaságot, de az írónő kitalált egy világot, ahol ez a mindennapi élet velejárója, természetes, hogy a szereplők máshogy fognak ehhez hozzáállni, mint én. Teljesen más szociális neveltetést kaptak, mint én. Az lenne a furcsa, ha felnőnek egy ilyen világban és az én gondolataimat tükröznék vissza. Na az lenne a karakteridegen és hiteltelen ábrázolás. Nem az a lényege az irodalomnak, hogy különböző világokba, helyzetekbe és nézőpontokba merülhessünk el a nélkül, hogy ténylegesen át kéne ezeket élni? Ott tartunk már a nagy érzékenységünkben, hogy inkább cenzúráznánk a műveket a - vélt - igazunknak megfelelőre, csak hogy jobban érezzük magunkat?
Szóval, rövid eszmefuttatásomat lezárva magáról a sorozatról már írtam >korábban<, ahol szépen kifejtettem mennyire odáig voltam érte. És nem, ez nem azt jelenti, hogy akkor én most szeretném ha ez a valóságban is megtörténne. Isten őrizz!
Brian K. Vaughan - Saga 1-4
Ebben az esetben nem is igazán úgy álltam hozzá, hogy nem fog tetszeni - azt se tudtam, hogy álljak hozzá. Nem nagyon szoktam képregényeket olvasni, és amiket eddig olvastam, azokat is hamar elfelejtettem. Nem igazán sikerült mély benyomást tenniük rám, valahogy nem tudtak annyira bevonni a bűvkörükbe, mint a regények. Pedig mindig voltak a környezetemben, akik nagyon aktívan szerették volna velem megláttatni a szépségüket. Ezt is azért olvastam, mert megígértem a barátomnak, hogy oké, adok neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Azóta is hálám rebesgetem felé. Imádtam az egészet, egyszerre volt zseniális ötletekkel felépített abszurd sztori. Kifejezetten élveztem, ahogy a fantasy és sc-fi elemeket ilyen formában vegyíti, továbbá sose merném megvádolni vele, hogy kiszámítható. Nagyon jól ment neki az abszurd humor és a letaglózó drámai jelenet is. És olyan szinten addiktív lett, hogy mire észrevettem már elolvastam mind a 4 kötetet - így híják? - , amit kölcsönkaptam.
Ken Liu - A papírsereglet és más történetek
 |
| Részlet a Love, Death & Robots Good Hunting részéből |
Nem vagyok egy nagy novella olvasó, legalábbis nem voltam, de az utóbbi időben próbálok ezen is változtatni. Ez a novelláskötet pedig remek választás erre, ha más is hasonló cipőben jár, mint én, akkor meleg szívvel ajánlom erre a célra a könyvet, könnyen emészthető, egész széles spalettát bemutató művek vannak csokorba szedve a fantasy és sci-fi zsánerből. Egyszerűen imádtam olvasni.
És hab a tortán, hogy nemrég néztem meg a Netflixen a >Love, Death & Robots<, ami egy neves írók novelláin alapuló fantasztikus animációs antológia sorozat - ha még nem láttad: mire vársz? nézd meg! - és az egyik résznek (Good Hunting) az alapja ebben a könyvben olvasható (Jó vadászatot!).
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Na ez kicsit kilóg a sorból, mert ez nem is előítélet volt a részemről, hanem pusztán ijedelem, mikor elkezdtem olvasni és rájöttem, ez bizony egy levélregény. Ami meglehetősen idegenül hatott eddig a számomra. De aki olvasta már a könyvről a >véleményem< korábban a blogon, az tudja, hogy ez se akadályozott meg hogy beleszeressek a műbe szerencsére.
*Alapul szolgáló képek forrása Pinterest*
Neked melyik könyv okozott kellemes meglepetést?
*A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott >MOLYOS< zónában.*
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése